-Megadom a szót Elnök úrnak aki a portyáról frissen visszatért Udvarlómester és Humor Herold jelentésének elemzése után felmerült javaslatait fogja megosztani velünk.

-Tisztelt egybe gyűltek! Szorít az idő, így a lényegre térek és két fontos javaslatot teszek az Általános Működési Feltételek (továbbiakban: ÁMF) Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya alá rendelt Párkeresési Osztály egyes feladatairól szóló rendeletek bővítésére.

Kérem bevezetni a később időbeliségként hivatkozni szándékozott eljárást, mely az első találkozó létrejöttéig optimálisan eltelni értett időt jelöli. Maximum értékként javaslom az egy hetes határidő megadását, melytől eltérni a normál ügymenet szerint tilos, kizárólag egyedi esetekben (utazás és/vagy egyéb távollét, betegség vagy súlyosabb formái - AKA halál) lehetséges. A javaslat oka, hogy ez az az időintervallum, ahol íven- illetve fenntartható az érdeklődés, ezen túlmenően csökkenésre, megszűnésre kell számítani és nem biztosított, hogy újra megjelenik a sikeres lebonyolításhoz szükséges állapot. Emlékeztetem a tisztelt egybe gyűlteket, hogy a betűkbe szerelmesnek lenni tilos, erről egyértelműen rendelkezik az ÁMF. 4.6.8-as pontja, a magyarázó részből tudható, hogy a betűkből szerzett lelkesedés a valóságtól általában eltérő úgynevezett illúziókat kelt, amelyek téves képzeteket szülve idealizálják az ismerkedés folyamatát, a jelölt személyes tulajdonságait és az eltérések utólagos korrekciója a kapcsolódást leíró adatfiókokban bonyolult folyamat, rendszerint sikertelen és gátolja a sikeres teljesítést.

A másik kiegészítő javaslat a kommunikációs magatartással kapcsolatos elvárások újabb elemeit definiálja. Nem megfelelő minősítéssel kell jelölni azokat az eseteket, amikor a jelölt előnyben részesít kisebb értéken minősített kommunikációs csatornákat, jellemzően ilyenek az ismerkedésre kijelölt platformok a jelölttel való kapcsolatfelvételt követően azokban az esetekben amikor a kommunikáció már közvetlenebb csatornán folyik. Bár szorosan nem tartozik a tárgyhoz, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy a magasabb értéken minősített kommunikációs csatornák továbbra is előnyt élveznek, a jelölt kizárólagos figyelmére való igény eddig sem volt és ezután sem lesz életszerű.

Eddig a javaslatok, zárásként kérem a bekészített nem nyilvános jelentéseket átolvasni és megerősítő szavazással nyugtázni, hogy a javaslatokat indukáló események hibaként a naplóba kerültek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

A mit Te látsz tudd, a másik oldalról máshogy esik reá a fény...

Mert hiába leírom, hogy Angelin három nálam töltött estéjéből minden egyes alkalommal a néhány whisky elfogyasztása után megkezdett (és javarészt be is fejezettekről szól e fejezet) szexuális együttlétek kölcsönösen kielégülést hozó (kivéve az utolsó alkalom, mert ott egy pozitúraváltásnál rakta ki a vészvillogót és állt ki a leállósávba...) pillanatai után közvetlenül adott tájékoztatást arról, hogy mostazonnal haza/el kell mennie, a történet nem ilyen egyszerű. Azért jót nevettem magamban. Szex után indulás, csak nem éjfélre volt otthon, hanem éjjel 2-re, 3-ra... Néhány pár óra alvás után lenyomott napot is köszönhetek neki, de hát veszett több is Mohácsnál... Szóval Angelinnel nagyon csúnyán elbánt egy korábbi partnere, kis híján megölte. Láttam a vágások nyomait a hátán (egy nagy és sok kicsi), a lábán, a bokáját úgy szétvágta az az őrült, hogy kis híja volt csak, hogy elveszítse. Egy igazi büszke és vad skorpió nő egyébként. Túl vad is nekem. Számomra nem élvezetes, mikor csók helyett majd' átharapja az ajkam, mikor meg a mellbimbómba harapott, akkor önkéntelenül is rángatózásba kezdtem, mikor legközelebb arra járt... 200+ levél, számos eltűnés, mikor már rég nem számoltam vele. Egyszer csak jelentkezett, még randit is megbeszéltünk. Tartozom ezzel a körrel az ördögnek, két kerülettel odébb kellett csak menni, várok ott fél órát aztán jövök haza - gondoltam magamban, ami aztán nagy meglepetésbe csapott át mikor tényleg megjelent. Ahogy mondta korábban, se bugyi, se melltartó nem volt rajta (nem szokott hordani, a természet adta bájai ezt valóban lehetővé tették), ez látszott már akkor mikor beültettem magam mellé a kocsiba. Megrágta már az élet, nem kérdés. Az önkéntelen mosolyairól és egyéb arceffektjeiről a ragyogás főhősnője jutott eszembe, akire még hasonlított is egy kicsit. Szülésnél segédkezik, tudtam meg, aznap este is ügyeletben van, bármikor hívhatják. Ne siessünk az ágyba (ugye 200+ levélen már túl vagyunk és ő volt az akinek a telefonja vízbe pottyant, ahogy egy korábbi irományomban megemlékeztem róla), whisky van? Akadt néhány pohárral, nagy kő esett le a szívemről, hogy ittasan is lehet szülésnél segédkezni, persze nem, csak biztos sok hülyével találkozott már, aki a pinájánál tovább nem látott. Szóval nagy meglepetésre a szex után, ami közben azért kellett lefogni, hogy ne tudjon összekarmolni (fekete özvegy...?), rögtön riasztották (én mindig is hittem a telepátiában, a lélekvándorlásban viszont már az előző életemben se...), igaz a telefonja nem csörgött, hozzá se nyúlt. Elvittem hát, de nem kellett a munkahelyére, elég volt csak haza, mert majd átöltözik és hív taxit. Oszi csak délre lett volna otthon, ha óránként kivégez egy túszt, nekem nem kellett senkit és éjjel 3-kor már ágyban voltam. Tudtam aludni. Ha nem tudok, csak elszámolok 3-ig és már alszom is. Néha van úgy, hogy fél 4-ig... Volt még egy ilyen este, aztán az utolsónál már menet közben bűntudata ébredhetett, mert még nem fejeztük be, mikor jött a behívó. Ilyeneken nem bosszantom fel magam, más mondjuk lehet kibaszta volna a kapu elé az éjszaka közepén, hogy menjen ahova akar, én még haza is vittem, gondoltam van elég baja azon kívül is. Néha aztán írt nekem mi újság, néha még válaszoltam is és néha még úgy is tettem, mintha akarnék vele találkozni, hogy szexeljünk egyet, de biztos voltam benne, hogy ő nem. Utoljára akkor beszéltünk, mikor megkeresett, hogy volna kedve, csak épp egy barátnője sunnyog előle amikor épp vissza kéne adnia a kölcsönadott huszasát. Ebből rendkívül nagy következtető képességgel összeraktam, hogy egy huszasért megdughatom. Az Általános Működési Feltételek (továbbiakban: ÁMF) 7.3.2-es pontja értelmében szigorúan tilos szexuális szolgáltatásért közvetlenül készpénzzel fizetni, mert ezt egyrészt kurvázásnak hívják, másrészt nem menő, harmadrészt ha csak szexre van szüksége az embernek, azt is meg lehet oldani olyan valakivel, akinek szintén és mellette még az adott keretek között férfiként meg lehet hódítani ő pedig nőként fel tudja magát kínálni. Egy másik pont szerint tartozásokkal kapcsolatos ügyek során az adós minden esetben elszámolásra kötelezendő függetlenül az ehhez szükséges cselekmények súlyától, természetesen a büntetőjogi kategórián innen. Külön pontban került feltüntetésre, hogy az adós együttműködésének hiánya esetén az arányosság elvének alkalmazását fel kell függeszteni. Szóval eljátsszuk, hogy neki csak kölcsön kell a pénz, dugunk egyet aztán megpróbál felszívódni, én meg fülön csípem és csodálkozik. Hogy ki volt akadva, mikor megírtam neki, hogy biztosan nem én vagyok akire számítania kéne, ráadásul jó kis bajba keveri magát ha megpróbál eltűnni, mert mikor az elvek adják a cselekedetek alapját, akkor nem az összegen van a hangsúly... A szomorú a sztorijában az, hogy a vágásai talán olyan valakitől származhattak, aki nem volt annyira türelmes és empatikus, mint én, hanem valami idegbeteg állat akinek elszállt az agya valamin, amit nem így kellett volna megtorolni. Sose fogom megtudni és az igazat megvallva nem is érdekel, hisz' annyi igazságtalanság történik a világban, bőven elég azokéval foglalkozni, akik számítanak.

Életünk párja (vagy pusztán ütvefúró üzemeltetésre vagy a nyányó kinyerésére irányuló ellenoldali végződtetés) keresése során írott vagy íratlan szabályok söra vonatkozhat a kereső (esetleg keresőképtelen...) felekre. Jelen iránymutatás szándékosan figyelmen kívül hagyja az etikai normákat a legkisebb mértékben sem alkalmazó személyeket, az ő kiszűrésüket alapból feltételezi, ezen tétel a dokumentum teljes egészére érvényes.
A két fél közti kommunikációt az egyik fél kezdeményezi a másik fél adatlapjának megtekintése, az ott olvasottak értelmezése és a felismerést követően, hogy a keresési kritériumok alapján nincsen feltétlenül kizáró ok. Ilyen ok lehet legfőképpen az életkorbeli különbség a keresetthez képest vagy eltérő kapcsolattípus keresése.
A levél a megszólított nevének a lapján szereplővel azonos módon történő leírásával folytatódik (nemecsek és látszólag hibásan írt név esetén is) a "Szia..." vagy "Kedves.." vagy ezekhez hasonló felütést követően. A levél tartalmi részében röviden reagálunk a másik fél adatlapján található információkra, azok ránk gyakorolt hatására, azokkal kapcsolatos észrevételeinkre, meglátásainkra. Jön magunkról pár mondat, aztán néhány arról, hogy mi dolgunk is volna egymással s miért. Fotó csatolása, elköszön-és küldés! Ezt követően teendő nincs azon kívül, hogy a választ várjuk. Nagyon fontos tudomásul venni, hogy a válasz hiánya is válasz, ezért a kommunikáció kizárólag a megkeresett fél pozitív reakciója után folytatódhat. Kölcsönös érdeklődés esetén is mindig figyeljük a másik reakcióira és tartsuk szem előtt: a kölcsönösség szexi.

Annyira ubiszezon van, hogy ráérek csinálni egy közhelyriadó gyakorlatot - kezdtem írni ezt már kitudja mikor. Ubiszezon azóta nincs, csak kotrom elő még mindig ezeket a félig megírt tzikkeket, hogy aztán befejezve nyilvánosságra hozzam őket. A legutóbbi randi szinte szóra sem érdemes... Egy másik oroszlán volt a vendégem, megismertem az önzőség elég magas fokát. Szerintem szexi a kölcsönösség, már csak ezért sem volt folytatás. Egy másik ok volt a kamukéró-lafieszta hozzáállás. Mert valahogy mindig bennfentes infókhoz jutok, segít a sors vagy valami égi tünemény, hogy más is maradjon mint a csalfa vak remény. Ennek egy pikáns esete volt, mikor azt is tudtam, hogy hol volt az az ember, aki se szó se beszéd faképnél hagyott egy nőt, akivel én fél évre rá ismerkedtem meg és segítettem neki kissé helyretenni magában pont azt a csalódást. Színházjegyük volt, de az a fazon más programot választott aznap estére, ráélvezett valakinek a testére. Úgy látszik sokan az elérhetetlent hajkurásszák, ami kéznél van és jó volna az félelmetes (igen, kicsit azért savanyú a szőlő, szép este volt...). Aztán nemhogy továbblépett volna, hanem inkább tovább epekedett, járatta le magát. Mert én tudtam amit ő nem, hogy továbbra is szarba se nézik, nem csak egyszerűen nem érdekes a személye... Fura dolog látni az érem két oldalát, nekem meg túl sokszor jön össze ahhoz, hogy véletlen legyen. Morális okokból ezeket az információkat nem használom fel a magam javára közvetlen üzletszerzési céllal. Természetesen saját hatáskörben hozok döntéseket a hatásukra, hisz' ki lenne az a marha aki tovább csapja a szelet annak aki másért van oda.
Szóval az oroszlánomról is megtudtam ezt-azt mire hozzám került. Nem végzetes dolgokat, de hosszú távra biztosan nem terveztem vele. Szívességi lakáshasználóként takarittó nőként 8 általánossal is lehet valaki intelligens, kedves és törődő, de ő pont nem ebbe a csoportba tartozott. Minek hazudni...? A facebookos posztjai alapján már bejárta a világot, sok szép helyen volt. A munkájáról és a lakhatási körülményeiről is mást adott elő. Aztán eljött a találkozó estéje, meztelenül főztem neki és beszélgettünk. Mikor megtudta hol szilvesztereztem és hogy megint ott fogok, akkor kérte is a képeket, hogy feltegye magához, mintha ott járt volna. A vacsorából eszel, abból viszont nem. Aztán majdnem a vacsorából sem, mert míg a kedvében próbáltam járni egy isteni tejszínes csirke elkészítésével, addig ő nem átallott a telefonját basztatni én meg azon gondolkodtam, hogy ma este nem meg- hanem kibaszni fogom. Valahogy túllendültünk ezen, befeküdtünk az ágyba filmet nézni. Engem a film annyira nem érdekelt, inkább a mellei elővétele és finom morzsolgatása, amire szép lassan valami síró féle hangot kezdett kiadni néhány izgalmas sóhaj után. Abbahagytam hát aztán felajánlottam, hogy megmasszírozom a hát. Át is fordult hasra, a masszírozást először a kezeimtől kapta. Szépen lehúztam a bugyiját a feneke masszírozása közben aztán eszembe jutott Bécs. Hogy jött ez oda? Hát úgy, hogy bizony végül bécsusszant a kuki egyenest a nunijába, élvezzünk a valagára aztán irány haza végre valahára... Elköszönni meg aképp, hogy szia! Semmi viszontlátásra vagy majd találkozunk. Egy mozdulatot nem tett volna felém egész este, amivel ad, semmit. Se egy érintés, egy simogatás, semmi. Végül is mondta, hogy önző és kiválóan betartotta. Azóta bejárta a világ másik felét is a facebookon, de oda nem jutott el ahol én voltam.

A második alkalomra készültem Zitával, mikor is pizzát készítettem neki. Már az első alkalommal se tudom hogy miért maradt ki az anál, pedig már a találkozó előtt megbeszéltük, hogy ő azt nagyon szereti. Én még szűz voltam ebből a szempontból. Nem volt elöl a bakancslistán, de úgy voltam vele, hogy ha úgy adódik, hát biztosan nem utasítom vissza a lehetőséget. Úton hozzám még fröccshöz valót szereztünk, aztán muszáj volt hozzálátni a pizzához, mert haladt az idő és éhesek is voltunk. Ezzel a pizzával debütált nála a zöldbors mártásom, hisz' persze hogy fel lehet kenni arra is. Én megkérdeztem, hogy hússal meg krumplipürével (cheddar sajtossal...) vagy pizzára kéri? Ő az utóbbit választotta és szerintem is jó döntés volt. Egy rakat fokhagyma felaprításával kezdtem, szeretem a kézműves verziót, nincs is fokhagymanyomóm. 6 nagyobbat vágtam fel, a fele ment bögrébe deci (gecit olvastál, mi...?) olívaolajban a mikróba 15 másodpercre, a másik fele a mártáshoz. A bögréből a nagyobb részét kapja a tészta, ott a 20 deka liszthez (BL-80 kenyérliszt) megy só, egy geci (na jó, deci...) tejben és egy kis cukorban felfuttatott élesztő. Aztán a jó öreg RG28s-sel addig dagasztom, amíg nem marad a dagasztókaron a tészta, aztán mehet letakarva pihenni. A többi fokhagymás olajat egy kis dobozos tejfölhöz öntöm, aztán kap még mézet, kis sót, 4színű borsot, kis modenai balzsamecetes szószt, mustárt. Ez is mehet pihenni, nézzük a feltéteket! Kis szalonnát apróra vágok, lepirítom, aztán megy hozzá egy kis vaj, ebbe teszem az egy fej cikkekre vágott lilahagymát. kis sót kapjon és egy kevés mézzel is meg lehet kavarni, de az nem égetően fontos. Hozzá szoktam még rakni egy felszabdalt chilipaprikát. Ha megfonnyadt rendesen, akkor ezt is félrerakom, 8 fej nagyobb csiperkét vastagabbra szelek, kicsi zsíron több körben megpirítom. Azért ennyit, hogy közben tudjak csipegetni belőle, imádom! Jöhet A Szalonna. A Szalonna az kissé húsos finoman füstölt háztáji termék, amit nagyon vékonyra szelek és azt is kisütöm, úgy kerül rá a pizzára. A kolbászt már csak felszeletem, az kiszáradna ha elősütném. Miért is ez a nagy elősütögetés? Úgy szeretem a szalonnát is, ha megpirult, a hagymát, ha nem ropog, hanem puha és kissé pikáns. Amennyi sajtot teszek aztán a tetejére, örülök ha megmelegszik alatta a cucc... A valóság ezzel szemben természetesen az, hogy rendesen átsül minden. A tésztát menet közben egyszer átgyúrom, aztán sütésnél sütőpapírt rakok a tepsibe, egy kis olíva olajat locsolok rá, szétkenem, s a tésztát deci vékonyra kinyújtom, elterítem. Alap reá, aztán a feltétek, az említett rengeteg sajt s ezúttal még került rá egy kis kecskesajt is, aminek nem jut eszembe a neve, de ilyen kis előételnek való falatkák, piros meg zöld tálcán vannak és különféle fűszerekkel vannak megszórva. A sütőt maxra előmelegítem, azért csak 250 fokra, mert nem tud 300-at a sütőm. A végeredmény nagyon ízletes, a vacsora utáni zuhanyt követően már az ágyban faltuk egymást tovább. Hát, ezt nem gondoltam volna... Mint a székely bácsi a műrepülő pilótával. Nos, semmi különös. Azon kívül, hogy óvatosabban kell kezdeni, szinte nincs is különbség, gondoltam az első néhány alkalom után, aztán átcsapva a jelenbe jelen sorok írásakor már máshogy gondolom. Naggggyon izgató, ha a másiknak is az. Volt, akibe úgy csusszant be a farkam, hogy egyeztetni kellett hogy akkor merre is vagyok...? Imádtam ezt a fajta intimitást. Zita ha látszólag nem is akart szexet (vagy folytatni a szexet), hátrafeszítettem a fejét a hajánál húzva és - mint az engedelmes kiscica mikor az anyukája felkapja - már tolta is oda a hátsóját szíves felhasználásra. Néhány emlékezetesen nagy élvezésem egyike egy nyári reggelen esett meg velem, a hátsójába. Extázisba kerültem. Az alsó szomszéd is, mert egy kis cetlin kérte egy kedves üzenetben, hogy legközelebb ne nyitott ablaknál egy rakás pajzán mondat kíséretében elkorcsosult módon szexualizáljunk, ha nem jelent gondot (Anyu! Basznak a kutyák! Hát ne nézz oda! De fáj!). Ennyit az análról. És akkor ha valaki nem akarta akkor már ment is a levesbe? Ugyan dehogy. Nekem ebben is a kölcsönösség volt a mozgatórugó ami miatt élveztem. Az intimitást máshogy is meg lehet élni, az érintések a rezgések, a csend ha vége van az estének... Ami igazán szexi...? Ha engem akar. Zita nem akart, így kitörölhettem a seggem az anállal. A pizza jól sikerült.

Egész sokféle nővel találkoztam már, már akivel találkoztam... Mostan jöjjék egy olyan sztori, ami leginkább szomorú. Nem az én szemszögemből, nekem az volt benne a jó, hogy ezt csak kívülről szemlélhettem, nem kell benne legyek.

Egy igazán jól megírt adatlap keltette fel a figyelmemet. (ateista vagyok) hál' Istennek automatikusan lépek tovább a hejesen írni nem tudok és a mondandólyukat megfogalmazni képtelenek oldalairól. Bezzeg az övé. Vágytam rá, hogy megismerjem. Társat keresett és ezt nagyon szépen írta le. Azért a szajhát is vágyta, hogy az a valaki előhozza belőle, tehát még mindig nem a hitgyüli ultrakonzervatív ismerkedős estyén ülünk. Sikerült jót írnom, válaszolt, elkezdtünk beszélgetni. Kiváló ötlet volt tőle, hogy a telszámcsere számjegyenként zajlott, kérdésre válaszért cserébe. Első randi egy margitszigeti séta. És egy kis bor. Magázódtunk kb. a második levél óta. Az is tetszett. Ő is. Aztán jöttek az infók. Az érdekes számomra az volt, mikor megtudtam, hogy a 7 és 9 éves gyerekeit az apjuk neveli, igaz, csak egy emelettel feljebb a szomszéd folyosón a társasházban. Mert neki nincs pénze, apunak van, jól menő újságíró. És ő? Munkát keres. Rádiózott, volt tanár, most meg németbe' készül zőccségpucúni vagy valami gyorsétterembe. Nagy karrier majd' 40 évesen. Gyerekekkel hét közben is találkozó, meg minden második hétvége. Jellemzően. Aztán amikor arról esett szó, hogy mániám, hogy ha főzök/sütök, akkor mire kész vagyok addigra ne legyen mosatlan ő pedig említé vala, hogy jobb háziasszony vagyok mint ő, mert nála hegyekben mindig a mosatlan, az volt a következő kérdőjel. Aztán azt is megtudtam, hogy tavaly költözött, de még nincs kipakolva. Tehát rendetlen vagy mi... A következő, mikor meghallom, hogy a haverjai. Meg iszogatnak. Hány éves? Ja mindjárt 40. Ismerkedünk, lássuk meg. Jó volt ahogy hozzám bújt, jókat beszélgettünk. Szex még nem volt. Egy baráti segítség gyanánt elment segíteni 3 napra rendezvényszervezni. Szombat este jöttek meg, vasárnap fél 6-ra beszéltünk meg találkozót (mentem érte, nem a szökőkútnál vártam...), vittem volna vacsorázni. Megkért, hogy azt dobjuk, mert nagyon kivan, csak a karjaim közt szeretne pihegni, mert mint kiderült a szombat esti megérkezésből 4-en fejenként 1 üveg bor elfogyasztásával egy vasárnap hajnalig tartó tivornya lett. Napközben gyerekezett, tehát nem aludt. Végül fél ötre mentem érte, abban maradtunk. Oda is értem. És vártam, míg meg nem untam. Elaludt a szentem és nem tért magához csak majd' 7-kor. Telefon, kapucsengő nyet válasz. Visszamentem érte mikor jelentkezett aztán elmentünk hozzám. Elfogyott két üveg bor aztán egy béna szex (mondd a nevem férfiállat...) és alvás. Reggel még egy menet, aztán kitalálja, hogy akár maradna is szívesen, melóba nem kell mennie ugye... És akkor készít nekem vacsorát. Miért ne, pihengessék csak, érezze jól magát, este jövök! Tényleg vacsorával várt... A leves ehető, aztán megsütötte a húst, amit szégyelltem, hogy nem hajítottam ki a fagyasztóból, tudtam ugyanis, hogy az egyszer kiolvadt félig minimum és ezt neki is elmondtam. Nem gond, tudja ő... Aztán szalonnás tejfölös tészta. Nem szeretem, mondtam is, magába' nem tudom megenni a tejfölt, kihányom. Desszertnek puding. De a tálalás, kedves felebarátaim! Ott volt a kutya elásva és ott bújt ki igazán a szög a zsákból... Hát azt hittem kétszer elesik míg a levest előhozta. Eleve furcsán ült a fotelban is mikor megérkeztem. Az egész ábrázata nem volt tiszta. Ez akkora alkoholista, hogy a kocsma adja a másikat. Az ágyon ülve is majdnem eldőlt, annyira kész volt. Beszélgetést hagyjuk is... Ettem levest, pár alibi falatot a többiből, aztán "jól is laktam". Sejtettem, hogy 5 perc se telik belé és ott horkol az ágyon. Reggelig. Akkor se volt sokkal jobb állapotban. Hazavittem, felkísértem. A lakás rémes. Oda gyereket be kell engedni? Szegények... Rendetlenség, kupleráj,  igénytelenség. Mesélte korábban, hogy hétvégente főz nekik. Vagy hazavitte tőlem a meg se kóstolt kopogós, addigra legalább két napos francia bagettet, hogy majd kapnak a gyerekek melegszendvicset belőle. Természetesen megköszöntem az addigiakat és elbúcsúztam. Szomorú dolog, hogy ilyen élete van. Nem tudom mitől csúszott így meg. Nem is kéne érdekeljen, de nem volt jó érzés látni, belegondolni. Este aztán realizáltam, hogy jelentős veszteségeket szenvedett a borkészlet. A hiba bekerült a naplóba.

De ez csak "becenév", egy csodás szombat estét takar és életkort jelöl. De nem ám olyan testet ami a szám alapján esetleg elképzeltetik. Finom és puha bőre volt, öröm volt megérinteni. Gyengéd szexet, szeretetteljes szeretkezést keresett. Megírtam neki mit szeretnék és sikert arattak a nézeteim. Azt gondolta van szexuális kultúrám. Van hát! És épp ideje is volt a nagy keresés közepette tartott szünetben egy kis ölelkezés, szeretet adás/kapás - papás-mamás. Ahhh, jó volt vele. A Kundalini kígyója már felébredt korábban, velem pedig igen intenzíven megélte ezt az energiát (ha valóban létezik, nem tudok állást foglalni, túl kevés az ismeretem a témában hozzá). Gyengéd szeretkezés egész este. Aztán másnap érdeklődik nem bánom-e (ugye laza kapcsolatról beszéltünk), ha más férfiakkal is ismerkedik. Isten ments hogy ki akarjam sajátítani, ha akar, hát ismerkedjen, sőt. Szerzek neki csajt is ha akar, akár swingerbe is mehetünk, ha ilyen dolgokra kíváncsi, mivel érzelmi kötődés egyáltalán nincsen, nem probléma. Aztán másnap már azt mondja találkozott valakivel, aki mellett lehet, hogy nem szeretne mással is lenni. Hogy milyen változatos lekoptató dumák vannak... Függöny, taps, jó?

Kicsit korábbi történet ez, de az események súlyára való tekintettel ülepednie kellett...

Bizonytalan egy dologban vagyok: hogy csak egy kortyot kaptam életem italából vagy megkapom az egész üveggel? Néhány hét lesz még, mire kiderül, de ha egyszer Őrá vágyom és igazán, akkor ennyi belefér, bőven belefér. Sok időnk lehet még, ha úgy alakul, hogy együtt folytatjuk...
Láttam őt skype-on először, vonzó teremtés! Kerek egész, elég ránézni. Megfogott benne valami. Mégis úgy váltunk el, hogy bár kellemeset beszélgettünk, nem egymást keressük. Nyugodt voltam, hisz' egyetértettem... Nyomás tovább, mint az aranyásó hétfőn délelőtt, mikor egy nagyobbacska kövön megakad a szeme, kicsit szemügyre veszi aztán maga mögé hajítja és a munkájába merül. Újabb köveket keres, hogy meglelje élete nagy fogását. És már nem is figyeli az imént eldobottat... Aztán arra a kőre máshogy esik a fény... A hasonlat pedig ott hasal el, hogy az a kincs, csillagszemű drágaság nem tud szólni az aranyásónak, hogy vegye őt jobban szemügyre. Hát, Ő tudott. Eltelt tán két hét is, 1-2 levélváltással, abban is csak egy ilyen élsz?-igen! féle udvarias érdeklődéssel. És aztán? Írt, jelentkezett. "jó éjt kedves idegen" - ilyet is. Nyomogattuk egymás gombjait erősen, aztán szinte spontán került sor a találkozóra, egy szimpla kávézásnak indult, de Petrovics megint ott ólálkodott...

Most azt kéne gondolnom, hogy ha valaki ennyire megfogott, akkor muszáj harcolnom érte... Más megvilágításban ez nem így van. Magamat adtam/adom, jó volt. Nem kell egyebet tennem, csak türelmesen várakozni. Széljegyzet, elképzelem a jelenetet: egy mohó oroszlán aki türelmesen várakozik. Kicsit távolít a kamera és látszik, hogy ott van mellette valami nevetéstől toporzékoló és rá mutogató kisegér mondjuk... Az oroszlán meg csak ott vár. Jól van ez így? Tán azért igen, mert ha jön, akkor magától kell jönnie. Muszáj megvárni, hogy ő bújjon oda. Akkor nem fog elmenni egy darabig, amíg jó együtt.

És a csodálatos este? Az csak a miénk, belül őrzöm, nem kell hogy tudja bárki, ide sem kerül be, tán le se tudnám írni mit jelentett, egy tárgyilagos felsorolásnak pedig nem érzem szükségét, meg sem mutatná a lényeget...

Ő pedig írt (nem nekem) a letört üvegcserepekről, amiben önmagunk tetsző részét fedezhetjük fel. Körforgás, ahol mindig mindenkinek más kell, mint aki épp őt akarja. Pont ez történt velünk is. Én pedig kőbe véstem, hogy a bizonytalanság: bizonyosság. A bizonyosság: megnyugvás. A megnyugvás? Onnan indul majd minden egyéb...

A fügét az ablakom alatt lévő fáról (bokorról?) szedem, 30 szemet körülbelül. Félbevágom őket miután megmostam és kanállal kivágom a húsukat egész a héjig, a hámozás valahogy nem jött be. Aztán öntök rá 3 dl rozét, szórok bele vaníliát, teszek két egész fahéjat és ha nem Neki készíteném, akkor mézet is csepegtetnék bele, legalább két evőkanálnyit, tán lenne az három is, édesszájú vagyok. Ha felforrt akkor egy perc után leveszem a tűzről, kiveszem a fahéjat (meg a vaníliarudat, ha a kikaparása után azt is belefőzöm) és összeturmixolom, hozzáöntök 4 dl tejszínt, vissza a rudakat és még egyszer felforralom, aztán kis hűlés után beteszem a hűtőbe. Persze egy kis kóstolót kinn hagyok tányérban, mohóságom nem várhat órákon át... Aztán odaadom Neki és megvárom hogyan hat rá amit adtam, amit adni tudok...

Írhatnék olyan kiegészítést (vagy előzményeket inkább, nem is tudom, majd egyszer...), de most csak annyit írok szeptember 14-én, hogy mehet pluszba a főzésnél még egy evőkanál szárított rózsaszirom a levesbe és/vagy ínyenceknek (mer' ez még nem azoknak vót' eddig...) néhány kocka étcsoki és egy kis rózsabors törve, majd ha kihűlt egy kicsit a végén, akkor bele a turmixgépbe két percre. Kellemesen krémes (nem pedig rémes) lesz. ;)

Aztán együtt vártuk a tavaszt és a lényeddel megfűszerezted azt...

Apró lépésekkel haladtunk, hogy kiderüljön van-e egymással dolgunk s ha igen, akkor mifélék... Nem elérhetetlen, de nincs is nyitva az ajtó, hogy bárki csak úgy belépjen rajta. Jól van ez így... Szeretném meghódítani. Szeretném, hogy mire megfoghatom a derekát vagy átölelhetem addigra már legyen valami mögöttes tartalom, ne akkor kelljen megvizsgálni, hogy van-e egyáltalán valami hatás amit kivált a közelsége.
Milyen lesz ragyogása? Nem tudom még... De az a villanás... Megtisztelő az ismeretsége, természetesen nem kegyből, hiszen kölcsönös akarat eredménye, hosszú folyamaté ahol nem átallottam olyan apró dolgokkal jelezni türelmemet mint senki más. Különlegeset a Különlegesnek, (bizalmat megelőlegezve, hogy) a különlegestől...

Érdeklődtem aztán, hogy a képei közt van-e olyan, amit megnézhetek. Két albumot nyitott, az egyik világát, aztán a jövő elképzeléseit tartalmazó másikat. Gyönyörű volt az egyik, benne éreztem magam a helyzetekben amiket ábrázoltak. Férfi és Nő, egységben, sokféle helyzetben. A férfi erős, a Nő odaadó, egyikük sem kevesebb a másiknál. Aztán megnyílt a másik album, ott volt az a két kép...
Egy nő hátába karikák szúrva két oldalt függőlegesen a dereka ívével párhuzamosan, a karikákba végig keresztben vezetve szalag fűzve, mintha fűző lenne. A másik képen kis csengők lógtak damilon a nő bőrébe varrva egyesével, néhány darab. Egyszerre bizsergés fogott el, az arcomtól indulva az egész testemet átjárta, beleborzongtam ahogy jöttek a gondolatok és az érzések. Végtelen bizalmat, tiszteletet, szeretet és odaadást éreztem, hogy megszűnik a világ, csak mi vagyunk és olyan magasságokba jutunk olyan mélységgel alattunk és bennünk, hogy az Élet Fáját adnám érte, ha az enyém lenne, angyalból halandó emberré válnék egy ilyen erős kapocsért, kölcsönös kötődésért valakivel, aki az egész világot jelenti aztán...

A sok részlet mind fontos, úgyhogy meglátjuk...