Egész sokféle nővel találkoztam már, már akivel találkoztam... Mostan jöjjék egy olyan sztori, ami leginkább szomorú. Nem az én szemszögemből, nekem az volt benne a jó, hogy ezt csak kívülről szemlélhettem, nem kell benne legyek.

Egy igazán jól megírt adatlap keltette fel a figyelmemet. (ateista vagyok) hál' Istennek automatikusan lépek tovább a hejesen írni nem tudok és a mondandólyukat megfogalmazni képtelenek oldalairól. Bezzeg az övé. Vágytam rá, hogy megismerjem. Társat keresett és ezt nagyon szépen írta le. Azért a szajhát is vágyta, hogy az a valaki előhozza belőle, tehát még mindig nem a hitgyüli ultrakonzervatív ismerkedős estyén ülünk. Sikerült jót írnom, válaszolt, elkezdtünk beszélgetni. Kiváló ötlet volt tőle, hogy a telszámcsere számjegyenként zajlott, kérdésre válaszért cserébe. Első randi egy margitszigeti séta. És egy kis bor. Magázódtunk kb. a második levél óta. Az is tetszett. Ő is. Aztán jöttek az infók. Az érdekes számomra az volt, mikor megtudtam, hogy a 7 és 9 éves gyerekeit az apjuk neveli, igaz, csak egy emelettel feljebb a szomszéd folyosón a társasházban. Mert neki nincs pénze, apunak van, jól menő újságíró. És ő? Munkát keres. Rádiózott, volt tanár, most meg németbe' készül zőccségpucúni vagy valami gyorsétterembe. Nagy karrier majd' 40 évesen. Gyerekekkel hét közben is találkozó, meg minden második hétvége. Jellemzően. Aztán amikor arról esett szó, hogy mániám, hogy ha főzök/sütök, akkor mire kész vagyok addigra ne legyen mosatlan ő pedig említé vala, hogy jobb háziasszony vagyok mint ő, mert nála hegyekben mindig a mosatlan, az volt a következő kérdőjel. Aztán azt is megtudtam, hogy tavaly költözött, de még nincs kipakolva. Tehát rendetlen vagy mi... A következő, mikor meghallom, hogy a haverjai. Meg iszogatnak. Hány éves? Ja mindjárt 40. Ismerkedünk, lássuk meg. Jó volt ahogy hozzám bújt, jókat beszélgettünk. Szex még nem volt. Egy baráti segítség gyanánt elment segíteni 3 napra rendezvényszervezni. Szombat este jöttek meg, vasárnap fél 6-ra beszéltünk meg találkozót (mentem érte, nem a szökőkútnál vártam...), vittem volna vacsorázni. Megkért, hogy azt dobjuk, mert nagyon kivan, csak a karjaim közt szeretne pihegni, mert mint kiderült a szombat esti megérkezésből 4-en fejenként 1 üveg bor elfogyasztásával egy vasárnap hajnalig tartó tivornya lett. Napközben gyerekezett, tehát nem aludt. Végül fél ötre mentem érte, abban maradtunk. Oda is értem. És vártam, míg meg nem untam. Elaludt a szentem és nem tért magához csak majd' 7-kor. Telefon, kapucsengő nyet válasz. Visszamentem érte mikor jelentkezett aztán elmentünk hozzám. Elfogyott két üveg bor aztán egy béna szex (mondd a nevem férfiállat...) és alvás. Reggel még egy menet, aztán kitalálja, hogy akár maradna is szívesen, melóba nem kell mennie ugye... És akkor készít nekem vacsorát. Miért ne, pihengessék csak, érezze jól magát, este jövök! Tényleg vacsorával várt... A leves ehető, aztán megsütötte a húst, amit szégyelltem, hogy nem hajítottam ki a fagyasztóból, tudtam ugyanis, hogy az egyszer kiolvadt félig minimum és ezt neki is elmondtam. Nem gond, tudja ő... Aztán szalonnás tejfölös tészta. Nem szeretem, mondtam is, magába' nem tudom megenni a tejfölt, kihányom. Desszertnek puding. De a tálalás, kedves felebarátaim! Ott volt a kutya elásva és ott bújt ki igazán a szög a zsákból... Hát azt hittem kétszer elesik míg a levest előhozta. Eleve furcsán ült a fotelban is mikor megérkeztem. Az egész ábrázata nem volt tiszta. Ez akkora alkoholista, hogy a kocsma adja a másikat. Az ágyon ülve is majdnem eldőlt, annyira kész volt. Beszélgetést hagyjuk is... Ettem levest, pár alibi falatot a többiből, aztán "jól is laktam". Sejtettem, hogy 5 perc se telik belé és ott horkol az ágyon. Reggelig. Akkor se volt sokkal jobb állapotban. Hazavittem, felkísértem. A lakás rémes. Oda gyereket be kell engedni? Szegények... Rendetlenség, kupleráj,  igénytelenség. Mesélte korábban, hogy hétvégente főz nekik. Vagy hazavitte tőlem a meg se kóstolt kopogós, addigra legalább két napos francia bagettet, hogy majd kapnak a gyerekek melegszendvicset belőle. Természetesen megköszöntem az addigiakat és elbúcsúztam. Szomorú dolog, hogy ilyen élete van. Nem tudom mitől csúszott így meg. Nem is kéne érdekeljen, de nem volt jó érzés látni, belegondolni. Este aztán realizáltam, hogy jelentős veszteségeket szenvedett a borkészlet. A hiba bekerült a naplóba.