Annyira ubiszezon van, hogy ráérek csinálni egy közhelyriadó gyakorlatot - kezdtem írni ezt már kitudja mikor. Ubiszezon azóta nincs, csak kotrom elő még mindig ezeket a félig megírt tzikkeket, hogy aztán befejezve nyilvánosságra hozzam őket. A legutóbbi randi szinte szóra sem érdemes... Egy másik oroszlán volt a vendégem, megismertem az önzőség elég magas fokát. Szerintem szexi a kölcsönösség, már csak ezért sem volt folytatás. Egy másik ok volt a kamukéró-lafieszta hozzáállás. Mert valahogy mindig bennfentes infókhoz jutok, segít a sors vagy valami égi tünemény, hogy más is maradjon mint a csalfa vak remény. Ennek egy pikáns esete volt, mikor azt is tudtam, hogy hol volt az az ember, aki se szó se beszéd faképnél hagyott egy nőt, akivel én fél évre rá ismerkedtem meg és segítettem neki kissé helyretenni magában pont azt a csalódást. Színházjegyük volt, de az a fazon más programot választott aznap estére, ráélvezett valakinek a testére. Úgy látszik sokan az elérhetetlent hajkurásszák, ami kéznél van és jó volna az félelmetes (igen, kicsit azért savanyú a szőlő, szép este volt...). Aztán nemhogy továbblépett volna, hanem inkább tovább epekedett, járatta le magát. Mert én tudtam amit ő nem, hogy továbbra is szarba se nézik, nem csak egyszerűen nem érdekes a személye... Fura dolog látni az érem két oldalát, nekem meg túl sokszor jön össze ahhoz, hogy véletlen legyen. Morális okokból ezeket az információkat nem használom fel a magam javára közvetlen üzletszerzési céllal. Természetesen saját hatáskörben hozok döntéseket a hatásukra, hisz' ki lenne az a marha aki tovább csapja a szelet annak aki másért van oda.
Szóval az oroszlánomról is megtudtam ezt-azt mire hozzám került. Nem végzetes dolgokat, de hosszú távra biztosan nem terveztem vele. Szívességi lakáshasználóként takarittó nőként 8 általánossal is lehet valaki intelligens, kedves és törődő, de ő pont nem ebbe a csoportba tartozott. Minek hazudni...? A facebookos posztjai alapján már bejárta a világot, sok szép helyen volt. A munkájáról és a lakhatási körülményeiről is mást adott elő. Aztán eljött a találkozó estéje, meztelenül főztem neki és beszélgettünk. Mikor megtudta hol szilvesztereztem és hogy megint ott fogok, akkor kérte is a képeket, hogy feltegye magához, mintha ott járt volna. A vacsorából eszel, abból viszont nem. Aztán majdnem a vacsorából sem, mert míg a kedvében próbáltam járni egy isteni tejszínes csirke elkészítésével, addig ő nem átallott a telefonját basztatni én meg azon gondolkodtam, hogy ma este nem meg- hanem kibaszni fogom. Valahogy túllendültünk ezen, befeküdtünk az ágyba filmet nézni. Engem a film annyira nem érdekelt, inkább a mellei elővétele és finom morzsolgatása, amire szép lassan valami síró féle hangot kezdett kiadni néhány izgalmas sóhaj után. Abbahagytam hát aztán felajánlottam, hogy megmasszírozom a hát. Át is fordult hasra, a masszírozást először a kezeimtől kapta. Szépen lehúztam a bugyiját a feneke masszírozása közben aztán eszembe jutott Bécs. Hogy jött ez oda? Hát úgy, hogy bizony végül bécsusszant a kuki egyenest a nunijába, élvezzünk a valagára aztán irány haza végre valahára... Elköszönni meg aképp, hogy szia! Semmi viszontlátásra vagy majd találkozunk. Egy mozdulatot nem tett volna felém egész este, amivel ad, semmit. Se egy érintés, egy simogatás, semmi. Végül is mondta, hogy önző és kiválóan betartotta. Azóta bejárta a világ másik felét is a facebookon, de oda nem jutott el ahol én voltam.