Brutális, milyen érzelmi hullámvasúton megyek át. Már kiröhögtek a barátaim, hogy kemény két szál cigit lenyomtam egy este, annyira. Minden a fejemben játszódik le, kívülről persze, hogy nem sok látszik, bár voltak olyan esték, mikor úgy láttak, hogy utánam szóltak, hogy későig fenn vannak, mehetek bármikor, ha társaságra van szükségem. Tulajdonképpen nem is tudom mi hiányzik igazán, hogy mit is akartam ettől a kapcsolattól. Most újra szexelünk Zitával, ugyanúgy seggbedugom, ő élvezi, én is, csak már máshogy. Nyalom amíg nem húz magára, készülünk megint swingerbe, de ez már nem olyan. Máshogy beszélgetünk már, pedig sikamlós témák is szóba kerülnek. Írásban, továbbra is mint eddig. Elmúlt a varázs, mintha valami fátyol került volna közénk. Az elején éreztem, hogy fontos vagyok neki, nem csak úgy, mint egy rúd meg egy nyelv, amitől el tud élvezni. Azt írta egyszer - még az elején - hogy az esti találkozóig írjak sokszor, hadd érezze, hogy fontos valakinek. Mert szüksége van rá bizonyára. Oda volt a bókjaimért, a figyelmemért. Ó ég, ahogy hozzám bújt, mikor elaludtunk, összeölelkezve. Pedig akkor még alig ismertük egymást. Ezért tudott működni részemről a swinger és ezek voltak azok a dolgok, amivel megláttam a Nőt a puncija mögött. Abszolút nem érdekelt az elején más, csak jó volt vele a szex. De aztán pont ő volt, aki olyan jeleket küldött, aminek a hatására elkezdett valami kialakulni. Aztán pont ő az, aki miatt tán elrohad az egész. Hogy menjek így swingerbe vele, ha nem is érzek közöttünk különb kötődést, mint egy bármelyik másik nővel, aki ott van. Ez így nekem már nem arról szól, ami miatt szívesen mentem oda. Szóval nem igazán tudom mi vagy ki hiányzik. Az érzés, amit általa újra átélhettem? Kétség kívül az is. Ő is hiányzik, de hogyan vágyhatok arra, ami nincs és nem is tudom mennyire volt. Nem tudom eldönteni, hogy ő szeretne szabadulni ebből a közömbös csak szexelünk állapotból és egy olyan férfira van szüksége, mint én, csak bátortalan, bizalmatlan vagy neki csodálatos ez a felelősségtől mentes tengi-lengi, ahogyan az életét éli. Nem lehetek naiv, mindig a legegyszerűbb megoldás az igaz, de ott a remény, ami egyszerre lehet erőssége és gyengesége az embernek...

Alakulok lassan, egyre pontosabban tudom, hogy mit/kit keresek, jó lesz úgy megállapodni majd, hogy nem lesznek nagy kérdőjelek, hogy mi egyebet kellene még kipróbálni...

Ma két hónapja, hogy először találkoztunk...