Még tavaly előtt nyár elején egy leendő partneremmel beszélgettem éppen (igen, később ugyan, de volt szex), akit a mérsékeltebben (de korántsem elhanyagolható módon) szexcentrikus oldalon keresztül ismertem éppen megfele (de szépen hangzik, de hát most már le van írva) s mikor kérdeztem tőle, hogyan került az oldalra, akkor hanyag eleganciával közölte, hogy a szexrandin mondták neki, hogy van ez az oldal. Tehát akkor a nagyi szarni megy, mert olvasni nem tud. Ahun vagy a, szexrandin a'. Így kerültem én pedig a szexrandira, hogy újabb értékes tapasztalatokat gyűjtsek azzal kapcsolatban, hogy mit nem keresek. Ezzel együtt azért kerekedett onnan is egy rövidebb kaland, tanúbizonyságul afelől, hogy ott is vannak hús-vér emberek, akik valóban találkoznak és szexelnek, szimpla szimpátiából, nem pénzért. Belekerültem a fősodorba, ahol tényleg csak a puszta szexért ácsingóznak a résztvevők. Itt nemhogy visszatetsző, hanem egyenesen elvárt, hogy a farkadról küldj képet. Tök korrekt hely, semmi cicó. Ugye én a megfelelő térfélről csak a lányokat láttam, csupa sablonokat keresnek... Legalább 180 magas sportos testalkatú és bébi méretű pénisszel (60 centi és 2 kiló 80 deka) megáldott férfiakat tudnának elképzelni az aktus kivitelezéséhez. Én ugye rögtön kiestem a nagyjánál, mert nem vagyok 180... :) Itt aztán nem divat az írás, minek is lenne az? Szóval itt ismertem meg Krisztinát, aki egy csinos molett csaj, csodaszép s betűvel. Délelőtt találkoztunk egy kávéra a MOM-ban, aztán este már mentem érte a munkahelyére, hogy menjünk hozzám szexelni. Jó kis este volt. Szegényt allergia gyötri, érdeklődött is hogy legyen az éjszaka, nálam aludjon-e mert nem biztos, hogy tudok tőle aludni és nem szeretne zavarni. Ha épp nem a szájába élveztem akkor akkurátusan szétkente magán az ejakulátumot (AKA a gecimet), az elején azért megkérdezte, hogy nem zavar-e? Nem zavart. A szexet aképpen élvezte, hogy gyakran említette, hogy ez nagyon finom. Az volt nekem is. Aztán alvás, reggel meg hazavittem vagy épp a metróhoz, ha dolgozni ment. Mivel hamar rájöttem, hogy nem vele szeretném leélni az életem, így nem is voltunk soká' "együtt".

Gondoltam, ahogy ott ültünk a padon és megmutatta a képet a... Hova rohanunk, haló! Ne telefonáljál... Vagyis hogy néhány telefon után találkoztunk, de csak azután, hogy azon a másik oldalon belébotlottam a Szerterebbenő után. Hah, ketó percnyire lakik tőlem, illyen közel csapjon bé a villám... Egy kis levelezés, néhány telefonhívás a találkozóig. Egyrészől mikor közölte a telefonban, hogy a barátnője domina pénzért, az csak az érdekesség, írhatnék én is olyanokat... Szal' egy sétában nincs semmi, az még vállalható, hátha valami érdekesbe botlok. Az alsó fogsor kissé elváltozott színű és állagú, ez mondjuk érdekes. Aztán egy kis flash, hogy Bereczki megy a kocsiban épp. Zoltán, aki épp az Aladin betétdalát adja elő... Itt kívánom megjegyezni, hogy még énekelni is szoktam... Ezen kívül pedig mindenféle stílus van, ha valakinek csak az agyát szétverő tamtam jön be, hát... Pedig nem szégyenlek még olyat is hallgatni. Aztán Bereczkit, aztán Whitney-t, még Ganxstát meg Dopeman-t is, a Londoni Filharmonikusok MoonRiver feldolgozását vagy Fazil Say Black Earth-jét. Egy jó minőségű szetten, nem mp3 színvonalon. Mindegy is, sétáltunk már. Azt' egy kis padra lecsücsülünk csüccs. S kérdem tőle, hogy miként került arra az oldalra s hasonlók. Erre elkezdi mesélni a beteg dokit, aki véresre verte meg tűvel szúrkálta, kényszerfrancia stb., de inkább a verés az érdekes... Merthogy - és itt kérem tessék nagyon figyelni - nem átalott elővenni a telefonját és képek után kutakodni. Sajnos megtalálta amit keresett. És ez még hagyján, de meg is mutatta! A valagát két szép sebbel az egyes térfelek közepén. Meztelenül fotózva, látszott még a phinnája is. S a sztori hozzá. Hogy elmegy valakivel randizni, csak azért, hogy hagyja már békén. Meg elutazik vele, hogy legyen túl rajta. Betegen, hogy alig él. A körülmények áldozata, mi? További kellemes keresgélést kívánok, én másra vágyom... Ráadásul olybá' tűnik, hogy még az is lehet megleltem...

Előre bocsátom, hogy a cím teljesen méltatlan a sztorihoz. Időben egy kicsit vissza kell menni ehhez a történethez, tavaly év végétől datálható Nadiából. Szóval az akkor még szokásos oldalon ismertem meg Orsit... Néhány hónapos gyerkőccel magabiztosan költözködött hazafele a gyerek apjától, kapcsolat nem kell neki, a jó szexet viszont nem veti meg. Mielőtt Sopron felé vettem az irányt egy pénteki napon, akkor kávéztunk egyet viszonylag hamar, az ív bőven megvolt! Erre este addig húztam az agyát írásban (Viberen, tehát instant), míg fel nem hívott, hogy épp két vibrátorral kényezteti magát és meséljem már el, hogy mit is csinálok vele éppen... Aztán ugyanezt másnap este is, az asztaltól álltam fel, mint a riasztást kapott tűzoltók... Fel a szobába, aztán csak utólag gondoltam, hogy remélem a szemben lévőben nem volt senki... Vasárnap este pedig meglátogattam személyesen. És igen, a cím itt nyer értelmet, Orsi úgy élvez el, hogy spriccel. De nem keveset, rendesen csöpög mindenhonnan, ha épp úgy izgattam fel... Volt egy alkalom, hogy az előszobában búcsúzkodás közben/helyett estem neki. Egyik jött a másik után, úszott minden. Már az is elég volt, hogy lassan bedugtam két ujjamat mélyen a puncijába és szépen lassan végighúztam kifelé a hüvelyének hasi oldalán. Mire kiértem már jött is a következő zuhany. És ezt vagy 6-7-szer biztosan. Nagyon kész lett... Aztán mikor nem bírta már tovább, akkor elindultam haza, de akkor is félúttól majdnem visszafordultam.

Aztán persze kiderültek a dolgok. Volt baj rendesen. Mielőtt részletezem írom le, hogy vele azért kellett találkoznom, hogy egy kis önbecsülése legyen és járjon úgy is az életében, hogy valaki segít neki mindenféle ellenszolgáltatás igénye nélkül. Nem nagy dolgokban kapta a segítségeket, de nyilván sokat ért neki, hogy vittem egy akksit (kifizette) és kicseréltem a kocsijában vagy kicseréltem a tömítést a wc-ben, izzót cseréltem a konyhapult fölött, a rendőrségtől visszakapott gyújtáskapcsolót bevittem a szervizbe, a gépét csináltam, blablabla. Csupa olyan dolgok ezek amiket a barátaimnak is megteszek és egy szeretői kapcsolatban is emberek vagyunk, nem lyuk meg kóbász.

Szóval nem volt még rendben teljesen. Nem is az elszakadás volt a gond, ő határozott úgy, hogy abbahagyják a kínlódást és hazaköltözik. Önmagával nem volt kibékülve. Persze hiányzott neki a jólét amit a gyerek faterja mellett megszokott, de az élet dolgait kissé furán értékelte. Azt már viszonylag hamar láttam, hogy többet nem akarok tőle a szexnél és szerencsére ő is ezen az állásponton volt, bár néhány barátja és a kinez is érdeklődött tőle, hogy miért nem ad nekem egy lehetőséget, ha már ilyen jól megvagyunk egyébként, kinézetre és habitusra is a zsánere vagyok. Azért annyira nem voltunk meg jól. Elég hamar furává vált a szex, amiben egyébként szerette az alárendeltséget. Szemfedő, két vibri alaptartozék volt. Ki is kötöztem néha. Gumi nélkül csak seggbe dughattam, rendkívül könnyen becsusszantam mindig, de nem bírta sokáig. Mondjuk jellemzően nekem se kellett sok. Viszont nem bírta a puncija se. Pláne gumival. Kiszáradt, minden baja volt. Aztán nem bírtam én sem. Elélvezni. Mikor ki akartam nyalni, megkérdezte hogy mit csinálsz? Persze kedvesen, csak ennek a háttere szintén az volt, hogy nem volt hozzászokva hogy kap is. Valamiért az volt a kényszerképzete, hogy csak adnia kell. De aztán az se ment. Szoftveres kohézió okán kerültek elő a hardveres problémák bizonyára. Láttam rajta hogy akart, csak nem ment. Aztán nekem se az elélvezés. Nem lehet úgy szexelni, hogy még be se dugtam a farkam és már jön az ukáz, hogy gyorsan élvezz el. Nem is szeretek gyorsan elélvezni. Közben meg arra gondolni, hogy na gyorsan el kell, nem valami erotikus. A melleit se tudtam jól izgatni. Úgy, hogy az neki jó legyen. Szóval úgy igazából nem működött a szex se. Aztán volt, hogy csak azért mentem át, hogy legyen kinek a vállán sírnia. Nekem sorolta, hogy miért hülye az ex. Aztán mikor teljes levelezéseket is megmutatott, akkor kénytelen voltam azt mondani, hogy neki is vannak hibás részei a kommunikációban. Aztán önbeteljesítő jóslatként én is ebbe a csapdába kerültem. Mert hogy gondoltam reá, hogy ha ennyire félreértelmezi azokat a leveleket amiket láttam, akkor csak idő kérdése, hogy velem kapcsolatban is elnézzen valamit. Megtörtént, végeztünk, én pedig egyetlen percig sem bántam.

És mikor odaért végül, tudta, hogy jól választott...
De hol vagyok én még attól, hogy odaérjek? És a választás? Mennyi zsákutca, jó Ég... És azt tudom már, hogy hova szeretnék? Igen, egyre jobban. Fránya egy természetem van... Úgy képzelem, hogy a dolgoknak van sorrendje. Meg íve. És ha az ív megtörik, az már nem szép. Csodálatos dolog új embereket megismerni. Szuper egy új kapcsolat eleje is. Mikor mindig egy kicsivel többet ismersz meg a másikból és a morzsákat felszedegetve tudod, hogy egyre jobban kell a másik, szükséged van rá és persze neki is rád. Nah, hát mostanában csak ilyen megtört ívű dolgok jutottak... Közben befutott Zita is, persze. Egy hónapnyi kihagyás után (mikor is abban maradtunk, hogy akkor lazábbra vesszük és szex, swinger és hármasozások tarkítják majd laza kapcsolatunkat) írt először. Én ezt már nem erőltettem. Elmondtam neki, hogy nekem mire van szükségem. Hogy többet akarok. Nem értette. Aztán pedig nem írt szerencsére. Én biztosan nem írtam volna. Aztán egy hónap múlva jelentkezett. Igen, a kedvenc helyéről, késő este, illuminált állapotban. Hazavittem, de nem maradtam. Megcsókolt. Aztán rá két napra eltöltöttünk egy fél napot együtt. Láttam lovagolni, biliárdoztunk aztán és közben beszélgettünk. Őszinte voltam, mint mindig. Nekem ez így nem jó. Baszni tudok, van kivel, vele pedig szeretkezni szeretnék... És ez nem a nyáltól csöpögő verzió, mielőtt... Nincs megírva sehol, hogy miként lehet szeretni... Szerintem a szeretet az, amit az egyik ad és a másik azt ekképp értékeli. Én láttam az arcát, mikor megpofoztam a melleit... Szóval a nyálat feltöröltük, de ő akkor sem képes nekem azt megadni, amit szeretnék. Akkor döntenem kell, ez így nem lesz jó... A hónap alatt pedig egészen hozzászoktam a hiányához... Tehát aznap este elbúcsúztam tőle ismét... 4 egész napig tartott aztán, míg újra jelentkezett.... Ezúttal facebook-on, mert kitörölte a számomat, hogy nehogy keresni tudjon. Hát, sikerült a saját eszén is túl járnia... Szóval nagyon kíváncsi voltam, hogy mit mond és kivont karddal elmentem érte... Ha nem jelentkezik újra, akkor a 06.24-i első találkozó után a 03.12-i lett volna az utolsó. A számok játéka... Nem akar elveszíteni. Baromi jó a swinger velem meg egyébként is és szeretné, hogy legyen opcióm, hogy keressem, legyen szex meg közös programok. Drága kicsi lány, nekem nem csak ez kell. Nagyon jó (volt) Veled, de az idő engem is gyógyít, már jól állok. Nyitva egy új kapcsolatra. Egy párkapcsolatra. Szóval aznap éjjel Nála aludtam és bizony, volt szex. Másnap furán éreztem magam. Nem tudtam, hogy erre miért is volt szükség... Már nem azt érzem, már nem azt szeretném tőle. De csak azért, mert sikerült elfogadnom, hogy nem is kaphatom meg...

Szóval a dolgok íve... Ha egyik nap valaki leszop a kocsiban, akkor ugye, hogy ne a másnapi találkozó helyett kérjen időt? Csak az ív miatt. Gyönyörűen indult, meghitten, szenvedéllyel. Olyan igazi módon, hogy másnap úgy keltem fel, hogy el sem hittem, hogy milyet beszélgetünk előző este. Hogy kire leltem... Sok beszélgetés, sok szívecske, tartalmas mondanivaló. Erotika. Aztán megtört az ív... Én meg ilyen egy nyomorult vagyok... Egy báb, fentről jön az ukáz. Egyszerűen elvesztem az érdeklődésemet. Nem én csinálom, velem történik meg. És egy percig nem kétlem, hogy aztán pedig csalódást okozok a másik félnek is. Ezúton is elnézést kérek. Tehetek róla, de nem tudok mit tenni.

Aztán a következő. Máshonnan. Egyedülálló. Tartalmas beszélgetés. Magázódunk. Izgató. Bontjuk kifele egymást. Eltűnik egy egész hétvégére, elnézést kér aztán. Telefonja nincs, vízbe pottyant, Viber nem települ... Kisördög hátul, de az ív megvan, gyanú 1.0 telepítve, de a bizalom megvan mellé, nézzük meddig juthatunk... Találkozó előtti estén (írásbeli tájékoztatása alapján) 3-szor elélvezett a beszélgetésünk hatására. Jól kihasznált... :D Mert aztán másnap este egy kis hárítás, aztán még hozzá egy kis hitegetés, majd időhúzás után a nagy büdös semmi... És mindezt úgy, hogy bár előző este már attól félt mi lesz, ha megkívánjuk egymást, én őszintén nem szexért mentem volna. Már írtam az elején... Egy baszásért nem levelezgetek egy hetet... Ráadásul értek a szóból. Ritka egy állatfaj vagyok...

És a nyavajgásom margójára a jogi rész: Kifejezetten tudomásul veszem, hogy a velem kapcsolatba kerülő személyek nem mutatnak általános képet a Nők hozzáállásáról (ahogy én sem a férfiakéról). Tisztában vagyok vele és kifejezetten tudomásul veszem, hogy a széles palettán mozgó személyiségek csak egy nagyon kis részével találkozom és az egyes személyek mutathatnak hasonlóságot egymással bármilyen részlet tekintetében. Tisztában vagyok vele, hogy a feladatom a konzekvenciák levonása után a keresés folytatása. Az egyes esetek precedensjog alkalmazását teszik lehetővé, amennyiben megfelelő mértékű azonosság kerül felismerésre. A leghatározottabban kijelentem, hogy emelt fővel haladok előre és az átélt negatív élmények kizárólag ahhoz segítenek hozzá, hogy majd igazán tudjalak értékelni Téged, ha majd megtalállak... Remélem, hogy minél hamarabb olvasod...

Ez nem is egy írás. Akkor megszólítással kezdődne, egy sziával, oda lenne írva a Neved is. Akkor írnék magamról néhány sort. Így csak ott állok valahol, a tömegben, ahol van rajtam valami, ami miatt távolról is észrevehető vagyok. És akkor végignéznél rajtam, hogy aztán észrevehesselek. Számít a sorrend? Ha ez egy Neked szánt írás lenne, akkor elköszönnék a végén.

Mert ha messze is van a hegytető, azért néha mégis elérhető. Két éve lassan, hogy béregisztráltam. A pártneremmel nem úgy jöttek össze a dolgok, aztán jött Ő (spoiler: nem a nagyonnagy), akiről eképp fogok csak értekezni és bár a történeteim egyéb szereplői is ugyanúgy lehetnének kitalált személyek, a valósággal való bármilyen egyezés pedig a véletlen műve, azért az általánosságban elmondható, hogy esetleg ők maguk jöhetnek rá, hogy itt egyes történetek főhőseiként maradnak fenn az utókor számára, harmadik fél azonban a konkrét személyhez kapcsolásukat nem tudja elvégezni. Gondolok tehát arra, hogy a történeteim szereplőinek személyiségükhöz fűződő jogai meg nem sértetnek általam. Ő azonban egy véletlen folytán még a második találkozó előtt reá akadt a blogra. A véletlen az itt most tényleg az, még nekem sem sikerült reprodukálni. A profilomban az egyik rész oly' szépnek találtatott általuk, hogy rákerestek a neten, mert olyan ismerős volt nekik, mintha már hallották volna valahol (Ő és a barátnője). Az pedig saját költemény, a keresési eredmények pedig az egyik béjegyzésemhez vezettek bizony vala... Ezt csak az érdekesség kedvéért írtam le elkanyarodva az eredeti szándékomtól, hogy Ő róla írok de még annyit se, csak amit a legfontosabbnak tartok. Mert az történt, hogy a 2 év alatt nem volt egyetlen egy olyan profil se, ami ennyire az enyém tükörképe lenne, mintha egymásnak írtuk volna... Tonnányi levélváltás még az első találkozó előtt. Hát ki ha ő nem? Most megtaláltam - gondoltam magamban. Várd ki a végét - gondolta Stirlitz. Nagyon okos (3 diploma, 2 nyelvvizsga és készül doktorálni), értelmes, nyitott gondolkodású, nagyon. Rendezett, igényes. Kedvelt engem, az illatomat (nem a parfümöm illatát), a nyálam ízét és a farkamét, tudott velem aludni pedig szinte senkivel se tud. Hogy mikor alszom is kedves, szerető vagyok. Mi volt a baj? Nem jött a szikra. Valahogy nem jött. Írhatnám, hogy nem értem, de itt nincs ilyen. Jön vagy nem, fájóan egyszerű. Újabb tapasztalat. Személyes benyomás. Végül is Zita is csak pártnert keresett a rozé fröccs mellé, aztán mi lett belőle. (Petőfi Sándor 1848. március 16-án reggel komótosan besétál a Pilvax kávéházba és leül. Odamegy a pincér s kérdi: -A szokásosat Sanyikám? -Ááááá, dehogy. Tegnap is mekkora balhé lett belőle...) Szóval hiába tudom, hogy Ő mindent tud és akar amit keresek, de ha egyszer nem úgy érzek, akkor a fene megette az egészet...

S ímé az adatlap:

a 'valamit-valamiért' elvét vallom. bővebben csak annak, akinek érdemes. nem kenyerem a szócséplés. a felesleges köröktől pedig irtózom. a jó szextől már kevésbé. ha korrektséggel találkozom, nem maradok veszteg: )

S ímé az elküldött levél:

Szia Lana!

A 'fotóért-fotót' elvét vallom. Bővebben aztán, ha érdemes. Ha korrekt seggel találkozom, nem maradok veszteg! :) Ezt nem hagyhattam ki és nem tükrözi hűen az elképzeléseimet! Ha nem ástam el magam, akkor kérek szépen mail címet! ;)

Balv

Nos, nem jött válasz. Nem értette... :)

Kedves,

Értem, hogy meg szeretnél
őrülni, akár értem
Ha nem válaszolsz,
nem kérdem, hogy miért nem,
hisz' nem pont olyan a személyem,
Kit keresel

De ha mégis válaszolnál, mert érzed, ki kell deríteni, hogy mi az, mit én elbűvölőnek gondolok, akkor képcsere után találkozóra rongyolok, hogy megismerj, hogy megismerjelek, meg is mertelek szólítani, de ezzel soha nem szokott gond lenni, később sem, semmivel, ha egy húron pendülünk.

Brutális, milyen érzelmi hullámvasúton megyek át. Már kiröhögtek a barátaim, hogy kemény két szál cigit lenyomtam egy este, annyira. Minden a fejemben játszódik le, kívülről persze, hogy nem sok látszik, bár voltak olyan esték, mikor úgy láttak, hogy utánam szóltak, hogy későig fenn vannak, mehetek bármikor, ha társaságra van szükségem. Tulajdonképpen nem is tudom mi hiányzik igazán, hogy mit is akartam ettől a kapcsolattól. Most újra szexelünk Zitával, ugyanúgy seggbedugom, ő élvezi, én is, csak már máshogy. Nyalom amíg nem húz magára, készülünk megint swingerbe, de ez már nem olyan. Máshogy beszélgetünk már, pedig sikamlós témák is szóba kerülnek. Írásban, továbbra is mint eddig. Elmúlt a varázs, mintha valami fátyol került volna közénk. Az elején éreztem, hogy fontos vagyok neki, nem csak úgy, mint egy rúd meg egy nyelv, amitől el tud élvezni. Azt írta egyszer - még az elején - hogy az esti találkozóig írjak sokszor, hadd érezze, hogy fontos valakinek. Mert szüksége van rá bizonyára. Oda volt a bókjaimért, a figyelmemért. Ó ég, ahogy hozzám bújt, mikor elaludtunk, összeölelkezve. Pedig akkor még alig ismertük egymást. Ezért tudott működni részemről a swinger és ezek voltak azok a dolgok, amivel megláttam a Nőt a puncija mögött. Abszolút nem érdekelt az elején más, csak jó volt vele a szex. De aztán pont ő volt, aki olyan jeleket küldött, aminek a hatására elkezdett valami kialakulni. Aztán pont ő az, aki miatt tán elrohad az egész. Hogy menjek így swingerbe vele, ha nem is érzek közöttünk különb kötődést, mint egy bármelyik másik nővel, aki ott van. Ez így nekem már nem arról szól, ami miatt szívesen mentem oda. Szóval nem igazán tudom mi vagy ki hiányzik. Az érzés, amit általa újra átélhettem? Kétség kívül az is. Ő is hiányzik, de hogyan vágyhatok arra, ami nincs és nem is tudom mennyire volt. Nem tudom eldönteni, hogy ő szeretne szabadulni ebből a közömbös csak szexelünk állapotból és egy olyan férfira van szüksége, mint én, csak bátortalan, bizalmatlan vagy neki csodálatos ez a felelősségtől mentes tengi-lengi, ahogyan az életét éli. Nem lehetek naiv, mindig a legegyszerűbb megoldás az igaz, de ott a remény, ami egyszerre lehet erőssége és gyengesége az embernek...

Alakulok lassan, egyre pontosabban tudom, hogy mit/kit keresek, jó lesz úgy megállapodni majd, hogy nem lesznek nagy kérdőjelek, hogy mi egyebet kellene még kipróbálni...

Ma két hónapja, hogy először találkoztunk...

Jöjjenek az érzelmek, ez egy olyan este... Nem fáj annyira meghallgatni ezt, mint mikor még menet közben a nehézségeknél előkerült, nekem pedig a szívem szakadt meg belé. Most, hogy úgy tűnik vége van, szinte megkönnyebbülés. Volt ez a lány, a Kertemben láttam először, sörrel meg cigivel. Kicsit megsimogatta a hátam mikor elment wc-re, ez megmaradt. Aztán hazavittem és csókolóztunk a kapuban, nem volt sörízű a csókja, szinte meglepett. Másnap este szeretkeztünk először, aztán egyre többször. Swinger klubba jártunk és a végén már pofozkodtam szex közben, mert szerette. Az első pár héten hallani se akartam többről, mint hogy szexelünk, de már akkor is jó volt vele aludni összeölelkezve. Az első swingerklubos élmény után kezdtem többet érezni iránta, pedig számos tételnél csilingelt a csengő, hogy ebből még baj lehet. Sebaj, innen is lehet tudni, hogy éreztem iránta valamit és azok az érzelmek felülírtak néhány szabályt. Az őrláng attól még ég és mint számos egyéb esetben, végül itt is oda jutott a kapcsolat, ahová való. Imádta a faszom (így írta) én pedig oda voltam a puncijáért, a szájáért és a segglukáért. Ő ezen kívül még imádta az alkohol leginkább rozéfröccs formájában, nyáron legalábbis. Nagyon jó volt együtt, legalább is úgy éreztem. Ha jól belegondolok, nem tudom melyik érzésbe szerettem bele vele kapcsolatban, mert ha most végig gondolom, hogy mi nem tetszik vele kapcsolatban, akkor hosszú a lista. Hagyja, hogy szopassák a munkahelyén, tehetséges, de nem keres másik munkahelyet, ahol megfizetik. A 3 éve lezárult válásától van még mindig oda, bevallotta menet közben, mikor már érezte, hogy nem csak dugni szeretem, hogy nem tudta még mindig túltenni magát rajta, nem tudja képes lesz-e valaha szeretni valakit. Bónusz: bipoláris depresszió, mikor engem megismert akkor volt fent. Bónusz2: alkoholista maga szerint. Ezt mondjuk jól titkolta előttem, mert az, hogy heti egy-két napon este felhörpint pár pohárral, de egyébként számos esetben józanul látom, az nekem még nem az, de lehet, hogy tűrtőztette magát, nem tudom. Szar látni, hogy nem értékeli magát, sokra vihetné pedig szerintem. Szóval egy csomó dolog miatt nem sajnálom, hogy megy. De sajnálom amiatt, mert szerettem. Egyszerűen jó volt vele. Atyaég, jónéhány nő volt előtte, akivel nem foglalkoztam mélyebben, mert nem érintettek meg, pedig volt közülük, aki többet akart volna. Én nem akartam, ezt megbeszéltük és befejeztük előbb-utóbb. Ő más volt, vele nagggyon jó volt. És mást sem kértem a profilomban azon az oldalon, mint hogy ha nagggyon jó együtt, akkor ne féljen megtenni a szükséges lépéseket. Ezt akkor még csak arra értettem egyébként, hogy ha házas a másik fél, akkor. Időközben más jelentést kapott nálam. Mindegy milyen a másik fél helyzete, vagy akár az enyém. Ha olyan kapcsolat alakul ki, akkor szerintem lépni kell. Helyzete válogatja, de azt gondolom, hogy az irány néhány hét alatt kialakul, utána már csak a technikai részletek érdekesek. Ha gyerek van, akkor türelem, legyen elég a tudat, hogy a másik fél is úgy gondolja, csak lehessen látni, hogy alakítja a dolgokat egy közös jövő felé. Ne vegyük ide azokat a kapcsolatokat, amik csak a szexről szólnak. Jó szórakozás csak úgy szexelni, fogok is még az tuti. De sokkal jobb úgy, hogy érzelmek is vannak mögötte. És a kinek nyitva a szeme (akár a harmadik, amivel gondolkodva néz, nem csak érezve), az tudja, látja, hogy jó úton járnak-e, ő és aki fontos neki. És ha árulkodó jel van, az bizonyosság kell, hogy legyen. Rákérdezni, tisztázni, egyszer mehet tovább, többször nem. El kell fogadni, hogy létezik közel tökéletes, ahol majd megy minden a beletett munkával arányosan, mert csak úgy persze nem fog. De ha érzek valamit a másik iránt, akkor magamtól kitalálom, mit szeretnék tenni érte, figyelek, hogy mit szeret, hogy kedveskedhessek neki és ez kölcsönös. Még a szeretői viszonyban is kaptam apró ajándékokat olyantól, akivel egyértelmű volt, hogy semmi több nem lesz. Kedvelt engem, most értettem meg. Mennyi mindent kell még megértsek, te jó ég. Mennyire csapongó egy poszt lett ez... Most már így hagyom, ezen az estén ezeket éreztem és ez a fő cél, dokumentálni, hogy mit érzek, mit gondolok és csinálok mostanában. Elég is mára...

Erős vagyok, ezt jó megint megtapasztalni.