Gondoltam, ahogy ott ültünk a padon és megmutatta a képet a... Hova rohanunk, haló! Ne telefonáljál... Vagyis hogy néhány telefon után találkoztunk, de csak azután, hogy azon a másik oldalon belébotlottam a Szerterebbenő után. Hah, ketó percnyire lakik tőlem, illyen közel csapjon bé a villám... Egy kis levelezés, néhány telefonhívás a találkozóig. Egyrészől mikor közölte a telefonban, hogy a barátnője domina pénzért, az csak az érdekesség, írhatnék én is olyanokat... Szal' egy sétában nincs semmi, az még vállalható, hátha valami érdekesbe botlok. Az alsó fogsor kissé elváltozott színű és állagú, ez mondjuk érdekes. Aztán egy kis flash, hogy Bereczki megy a kocsiban épp. Zoltán, aki épp az Aladin betétdalát adja elő... Itt kívánom megjegyezni, hogy még énekelni is szoktam... Ezen kívül pedig mindenféle stílus van, ha valakinek csak az agyát szétverő tamtam jön be, hát... Pedig nem szégyenlek még olyat is hallgatni. Aztán Bereczkit, aztán Whitney-t, még Ganxstát meg Dopeman-t is, a Londoni Filharmonikusok MoonRiver feldolgozását vagy Fazil Say Black Earth-jét. Egy jó minőségű szetten, nem mp3 színvonalon. Mindegy is, sétáltunk már. Azt' egy kis padra lecsücsülünk csüccs. S kérdem tőle, hogy miként került arra az oldalra s hasonlók. Erre elkezdi mesélni a beteg dokit, aki véresre verte meg tűvel szúrkálta, kényszerfrancia stb., de inkább a verés az érdekes... Merthogy - és itt kérem tessék nagyon figyelni - nem átalott elővenni a telefonját és képek után kutakodni. Sajnos megtalálta amit keresett. És ez még hagyján, de meg is mutatta! A valagát két szép sebbel az egyes térfelek közepén. Meztelenül fotózva, látszott még a phinnája is. S a sztori hozzá. Hogy elmegy valakivel randizni, csak azért, hogy hagyja már békén. Meg elutazik vele, hogy legyen túl rajta. Betegen, hogy alig él. A körülmények áldozata, mi? További kellemes keresgélést kívánok, én másra vágyom... Ráadásul olybá' tűnik, hogy még az is lehet megleltem...