A címet az Üvegtigris 3. részében játszódó jelenet ihlette, mikor a szerető megérkezik az ügyvéd úrhoz (legalábbis akit akkor még annak gondol) és már a nappali felé menet elsorolja mit hozott, pezsgőt, lazacot, stb., majd a végén hanyagul hozzáteszi, hogy baszós kaját! Hát akkor most jöjjön az én baszós kajám. A becsületes neve Három órás kacsa. Elmondom, hogy milyen körülmények között készült az eredeti és az kvázi a recept is lesz. Tehát két kacsamellet vettem aznap, amit serpenyőben terveztem elkészíteni, a kisült zsír azóta is a hűtőmben héderel, mikor paprikát sütök köret részeként, akkor azokba szoktam egy kicsit tenni belőle. A hús mellé cheddar sajtos krumplipüré és zöldbors mártás készült. A zöldbors mártást elkészítettem hamarabb, egy kis szalonnát apróra összevágva, üvegesre sütve, hozzá egy kis vaj, 5-6 gerezd fokhagyma apróra vágva megkapatva egy picit, mellé a durvára tört bors. Egy kis mézet vagy barnacukrot rá és majdnem megégetni nagy lángon, de mielőtt, akkor fehérborral nyakon önteni párszor, de mindig csak annyival, amennyi el is forr szinte azonnal. Lehet felönteni tejszínnel, egy kis szerecsendiót kapjon és ha összerottyant akkor lehet félrerakni pihenni. Megjött Móni, pedig épphogy csak felraktam a kacsát, bevagdosva a bőrét belemasszírozva egy kis rozmaringot. Megittunk egy pohár bort és egymásba gabajodtunk. Én előre (nem) látó módon, levettem a főzőlapot egyes fokozatra, azt gondolva, hogy melegen marad. Közel három szenvedéllyel (és némi pihenéssel) teli óra elteltével kerültünk újra a konyhába. Ekkor a kacsa már készen volt. A bőréből kisült a zsír, emiatt a hús szinte gömbölyű keresztmetszetűre húzódott össze. A felszíne mint a szárított sonka. Állagra nem ettem még tökéletesebbet. Annyira puha volt és omlós, hogy méltó megkoronázása volt az estének. Később megismételtük lazaccal és libamájjal is ezt a lassú sütést és mindegyik verzió isteni finom!